Halálsoron

„Cofey, mint a kávé, csak nem úgy írják.”

Hangzik el a filmben Jhon Cofey szájából, mikor a nevét kérdezik. Bevallom, nekem ez a mondat annyira tetszik, hogy barátaim körében, gyakran elhangoztatom, a maga vicces, egyben ironikus hangzásával.

De persze a film közel sem ilyen vicces hangvételű, sőt sokkalta drámaibb órákra kell számítanunk, ha betesszük a DVD lejátszónkba a korongot. És igen… vallomást kell tennem; ez volt az első olyan film, ami megkönnyeztetett engem.

Na, de mellőzve a vallomásokat, lássuk miből is áll a film, illetve maga a story-ja.

Adott egy kis világ, Amerika egyik börtönében, azon belül is egy kis épületben az E-blokkban. Az E blok nem más mint maga a halálsor. Itt halálra ítélt rabok várják a megváltást, illetve velük együtt vannak az őket őrző, őrök is. Egy napon különös elítéltet hoznak be, egy nagydarab izmos kopasz négert, aki látszólag erős és brutális, de valójában nagyon is érzékeny egyéniség. Két kislány különös kegyetlenséggel való megöléséért vádolták meg őt, de talán nem árulok el nagy titkot, hogy valójában ártatlan. És a legérdekesebb az, hogy ő maga sosem mondta azt, hogy igazából nem bűnös. Ez az izmos ember, Cofey, csodálatos természetfeletti erőkkel bír, képes érintéssel gyógyítani, illetve átadni másoknak más nyavalyáját. Erre az őrök is rájönnek, de nem félnek tőle, sőt tisztelik, és elismerik, azt, hogy nem ő őlte meg a két kislányt. De sorsa elkerülhetetlen, mindenképpen végig kell mennie a halálsoron, és villamosszékbe kell ülnie.

Tulajdonképpen ennyi az egész történet, sőt mondhatni vajmi szegényes. De mitől is olyan jó ez a film, ha még ráadásul kettő és félórás a terjedelme? A válasz a fantasztikus szereposztásnak köszönhető. A főszerepben Tom Hanks és Michael Clarke Dunkan van, de a mellékszereplők kiválasztása is telitalálat volt. David Morse, James Cromwell, Michael Jeter mind-mind mind tökéletesen játsszák a rájuk szánt játékot. Nem csak maga a színjátékuk jó, de maga a szerepek kiosztása is nagyon remek.Vegyük például Doug Hutchison-t egy gonosz embert alakító smasszert. Átlagosnak mondható kinézet, megspékelve egy velejéig romlott gonosz kinézettel. Telitalálat!

A filmet, tulajdonképpen színpadra is lehetne vinni, mert jóformán csak egy helyszínen játszódik az egész. Néha-néha láthatunk kürtéri jeleneteket is, de jóformán csak az E blokkban láthatjuk az eseményeket, amely magával vonja a néző sötét komor hangulatát is, néha már klausztrofóbikus érzetet is kelve a nézőben.

A hangulatra sem lehet panasz. A filmmel zenéjének hála. Sokszor elvarázsolt, bár néha sejtelmes és meglehet, szomorú dallamokat hallgathatunk, amely nagyban elősegíti, azt, hogy a néző igazán beleérezze magát a szereplő érzelmeibe.

Mivel a film karakter középpontú, és rengeteg benne a párbeszéd, különös kamerakezelésről nem beszélhetünk, mert többségében a szereplők arcára fókuszál a kamera. Filmes trükkök is elvétve akadnak, jóformán csak akkor mikor Cofey valamilyen csodára készül. Ilyenkor eldurran egy pár izzólámpa, illetve nagy fényesség keríti be a halálsort.

Végezetül, a filmet annak tudom ajánlani, akik szeretik az olyan filmeket, ahol a szereplők karakterei igazán szépen ki vannak dolgozva, és akik kedvelik a filozofikus gondolatokat.

Bátran tudom ajánlani mindenkinek, és állítom, hogy kellemes kikapcsolódást nyújt egy őszi estén.

www.filmuniverzum.avpuniverzum.hu

Muhahaha. :)

Ezzennel szeretném bejelenteni, hogy megszületett az AvP univerzum kistestvére, (aminek jómagam is szerkesztője vagyok) a Filmuniverzuim!

http://filmuniverzum.avpuniverzum.hu/

A falu -The village-

Az utólsó bejegyzésem Syamalanról szólt, hát akkor érdemesnek tratom,  hogy az egyik filmjéről írjak egy kicsit bővebben.

Az alapötlet nem is olyan rossz (sőt szerintem kiváló) miszerint az emberek egy csoportja fogja magát és otthagya a társadalmat, és kivonúlnak a természetbe, hátrahagyva mind azt amit a modern társadalom nyújtott nekik, de ők úgy érzik sokkal boldogabb lenne az életük, ha minden civilizációtól megválnak.  Távól mindentől, létrehoznak egy kissebb községet, és gyermekeket nemzenek, élik a saját életüket… Egyszóval ; boldogok.

De akik a faluban nevelkedtek fel egyrejobban kíváncsiak mi található a kis községen kívűl, és az „alapítók”  úgy döntenek, hogy megvédjék gyermeküket a kinti világtól, szőrnynek őltözve, a falut körűlvevő erdőben riogatják a kíváncsiskodókat, ezzel is biztosítva azt, hogy még véletlenűl se tudják meg az igazságott.  

A Falu (The village) című alkotása meglehetősen érdekesnek sikerűlt, abból a szempontból, hogy itt kezdődött el Shyamalan „lejjebb csúszása”. Az előző filmjeihez képest itt már meglehetősen megoszlanak a vélemények a rendező tehetsége irán. De ez még egyenlőre nem a kritikusok , hanem az átlag nézőember véleményére értve. Ugyan is sokan arra számítottak, hogy egy horror filmet kínál nekünk az elsó 1 óra, de ezzel ellentétben inkább egy trhillerel van dolgunk, de ez nem is lenne probléma ha nem 90’-os fordulatban menne át a műfaja, a film közepette. Ugyan is, az első órában a film nagyon jó hangulattal van megáldva, unalmasnak koránt sem mondható, de mikor kiderűl az igazság, az egész filmen érezhető a hírtelen műfaj váltás.  Ebből kiidúlva, nem is nagyon lehetne kategorizálni, mert olyan van, hogy Horror-Thriller, de itt valahogy teljes egészében elválasztható a kétt stílus.

A másik ami még zavart, hogy nem igazán éreztem, azt, hogy lett-e volna főszereplő. Szintén ugyan az a helyzet, mint a fentiekben leírtaknál. A film első felében  Joaquin Phoenix-t (de nehéz leírni a nevét :)  ), érezzük központi alakban, de a közepénél, már Bryce Dallas Howard-ott követi a néző.

A zene egyszerűen kiváló.Mióta  James Newton Howard, Shyamalannal dolgozik, egyszerűen kiváló zenéket komponál. Halkan megjegyzem, hogy talán néha-néha nem odaillők egyes dallamok egyes jeleneteknél, de talán ez így volt jó és valahogy úgy érzem, egy karaktert adott ezzel a filmnek. Igazán fűlbemászó dallamokkal van megáldva az alkotás,  mire nem kis kalappal hajlok meg Howard előtt. Különösen a “The Graver Road” * OST tetszik .

Kétség nem fér hozzá, hogy Shyamalan ismét hozta a hangulatot, valahol a meseszerűség és horrolisztikus témát követve. Habár a film hosszú, (meglehet talán egy picitt vontatott is)engem végig lekötött . Minden percét élveztem.

Összességében nem azt mondom, hogy ” hú de fasza” de azt bátran állítom, hogy egy jó, esti szórakozást nyújt nekünk a film. És ahogy elnézem az IMDB ** értékelését, korrektnek tartom a kijelentésemet.

* [youtube cUwv6ttUsnQ]

** http://www.imdb.com/title/tt0368447/ratings

M. Night Shyamalan

 

Meg kell, hogy mondjam egyre jobban szeretem Shyamalan műveit. Nem csak azért mert ő fogja rendezni az Avatar: The last airbrender című fílmet hanem azért is mert egy fantasztikus rendezőnek tartom. De miért is?

 

Azért mert a filmjei hangulattal teli, és szórakoztatónak és nem utolsó sorban mind a saját ötleten alapúlnak.Bár igaz ami igaz, megosztja a kritikusok véleményeit Shyamalanról alkotott képet . Vannak olyanok, akik istenítik a rendező műveit, mások visztont pont az ellentetjét valják, hogy egy tehetségtelen, egoista rendező. Kiemelném az Egoista szót mert a Lady in the water filmnél egy világmegváltó szerepet osztott magára. (De erre csak kontrára azt tudom állítani, hogy a Jelek-nél viszont egy bűnös alakott játszik el.)

 

Régebben fogalmam sem volt arról hogy ki ez a gyerek, még a Jelek és a Hatodik érzék megnézése után sem. Igazából a Lány a vízben című film után lettem rá figyelmes. Egyszerűen lenyűgözött a tőrténete. Nem maga a gyermekiessége, hanem a fantasztikus tőrténetszövése miatt. Többé-kevésbé sikerűl is ezt megtartania a többi filmjeiben, bár valjuk be van amikor ezt nem sikerűl teljesen megoldania.

 

Egy kissebb, rövid értékelések a filmjeiről:

 

Stuart Little kisegér. Na jó… Ezt hagyuk.

 

A Hatodik érzéknél nagyon megfogta a hangulatot a rendező úr, és igen impozáns tőrténetet írt hozzá, remek szereposztással.. Piros csillag.

 

A sebezhetetlen-nél a tőrténet nagyszerű, bár a kivitelezés hagy némi kivetnivalót ettől függetlenűl jó filmnek tartom. Piros pont.

 

Jeleknél viszont korán sem ez a helyzet, egy ” lerágott csontot „ filmesít meg miszerint jönnek az ufók, hogy inváziót indítsanak. Ahogyan jólkezdődött olyan gyatra lett a vége. Viszont a hangulata kiváló és a szereposztással is megvagyok elégedve. Karika.

 

A falu. A tőrténetet nem mondanám eredetinek, amolyan Rousso-féle kivonulás a természetbe story, de a hangalata ismét ott van a toppon. Piros pont.

 

Lány a vízben. Na ez a film tetszett tőle a legjobban. A szereplők kiválóan játszák magukat, és fordulatos izgalmas gyermetőrténettel van megáldva. Kiemelném itt a zenét is amely James Newton Howard nevéhez fűződik. Piros csillag.

 

Az esemény. Nem rossz film, bár a tőrténete jó lenne… Ha nem hagyna magaután logikai buktatókat. A szereposztással is vannak kétségeim, de egy jó közepest azért érdemel a film. Karika.

 

A következő filme a Last airbernder lesz amely az első olyan Shyamalan film ami nem saját ötletből épűl. Egy Emmy-díjas amerikai rajzfilm adaptáció lesz, amelyet a Paramount fog pénzelni. és ha minden igazz akkor trilógiává fog válni és 3D-ben fog elkészűlni.

Homeworld – Avagy nyomás haza!

 

A 99′ -es évek előtt több stratégiai játék fejlesztő csapat  foglalkozott azzal, hogy hogyan lehetne a vívmányukat 3D-be helyezni. Többen pórbáloztak ezzel, de igazából csak 2D-ben tudták megcsinálni. Míg egyszer csak megjelent a canadai Relic Entertaiment csapatának az év legjobb játéka (Pc-gamer) a Homeworld.A srácoknak nem csak azt sikerült elérniük, hogy tökéletes 3D-t, hoztak a játékukba, hanem azt is, hogy ez ne menjen az irányítás rovására. Eredeti történetet kreáltak hozzá, ezt megfűszerezve remek zenével és fantasztikus hangulattal. Ezek miatt a pozitívumok miatt a játék óriási nagy sikert aratott. Csak hála a rossz promóciónak,  Közép-Európában alig ismerték.

 

Történet

A világegyetem távoli zugában, egy apró bolygó Kharak szeli ekliptikus pályáját, amely jelentéktelen sivatagos meddő bolygó. Lakói egy napon furcsa roncsot találtak a sivatag kellős közepén amelyről csak hamar kiderült, hogy egy nagyon régen lezuhant űrhajó roncsai. Ugyanakkor mást is találtak az űrhajóban. Egy kőtáblát, amely egy távoli naprendszer térképét vázolták fel rajta. Csak hamar kiderült a nagy igazság. Kharak lakói, nem őshonosok. Az eredeti otthonuk Hiigara, amely abban a galaxisban található, amely a kőtáblán látható. egy hódító faj űzte ki őket a Hiigaráról (Taidan), száműzve Kharakra. 60 év elteltével felépítettek egy “anyahajót” amelynek feladat az, hogy derítse fel Hiigara-t, és hozzon hírt róla. Az anyahajó teszteken esett át, és felszereltek rá egy új technológiát is, amelyet a roncsok között találtak, a hiperugró szerkezetet, amely lehetővé tette nagy távolságok leküzdését.  Egy próbaugrás során viszont a bázist megtámadták, tudatva őket arról, hogy még mindig figyelik őket. Sőt a támadás során az egész Kharak-ot elpusztították, így nem maradt más hátra, hogy szembenézzenek a Taidanokkal és végre hazaérkezzenek. Természetesen a történet tovább bonyolódik a játék folyamán… 

[youtube yrW4jkQdmjI]

 

Játszhatóság

Valamelyik nap, megszereztem a World in Conflict nevű játékot, és meg kell, hogy mondjam őszintén, rettenetesen bosszantott engem az, hogy használni kell a WSAD billentyűzetet is. Számomra felfoghatatlan az, hogy hogyan lehet ilyen fölösleges kiosztást csinálni? A Homeworld-ben ez nem tapasztalható. A [Space] gomb kivételével szinte az egész játékot végig lehet vinni egy egérrel. Iszonyatosan horribilis egyszerűséggel. Jobb klikk kamera mozgatás, ball klikk parancsok kiosztása. Ennél pofon egyszerű megoldás nem is létezik. 
Ez a nemes egyszerűség nem megy rá a játékélményre egyáltalán, sőt határozottan jót tessz neki.

Grafika

Ne feledjük 99-es játékról van szó. A maga idejében lenyűgöző látványt nyújtott a Homeworld. Sajnos olcsó megoldáshoz folyamodtak a készítők a bolygók megformálását illetően. Egyszerűen a háttérbe passzírozták. (Emlékszem, első alkalommal megpróbáltam Kharak-ra leszállni, de aztán hamar feladtam, mert rájöttem, hogy soha a büdös életben nem fogom elérni ) Ettől függetlenül nagyon szép megvalósítása eme egyszerűségnek mert első látásra nem tűnik 2D-nek a háttér.A Hajók megformálása igen jól sikerült. Láthatunk karcsú futurisztikus gépeket, de vannak tömzsi monstrumok is, sőt, még földi szondának tűnő űrjárműveket is csodálhatunk. Külön hangsúllyal említeném a Kushan anyahajót (amit a Homeworld 2 kis átalakításokkal, ugyan ezt a hajót alkalmazza) amely fantasztikusan jól nézz ki. Az anyahajó egy nyújtott “D” betűre emlékesztett, tarkítva néhány hajó modullal és hangárral. A vadászgépek hosszú kondenz csíkot húznak maguk után, ezzel is egyfajta egyediséget adva a Homeworld-nek.

 

Zene és Hangulat

Ki ne ismerné Samuel Barber - Adagio For Strins-ét. Ha más nem akkor a Tiesto féle változatban. A Játék rögtön Paul Ruskay feldolgozott Adagio-ja megy kellemes kórus hanggal kísérve. A Második pálya szép kellemes “űr” zenével folytatódik, de mihelyst beindul a csata, egyből átvált “arab beütésű” zenévé (Kb olyan mint a Price of Persia-ban). Ez a zene mind addig nem marad csöndbe, míg a harc be nem fejeződik, majd a játék visszakomponálja a sejtelmes “űr” zenét. Ezekkel a hang váltásokkal olyan jó hangulatot tudtak a Relic-esek csinálni, hogy az valami fenomenális.  

 

Csata

A Fentiekben említett zene miatt, a harc nagyon hangulatossá és izgalmassá válik. Vagy attól izgulhatunk, hogy mikor robban fel az ellenség hajója vagy attól, hogy mikor a miénk. Ugyan is a harc kétoldalú ebbe a játéban. Vagy te győzöl vagy a másik fél. Te döntöd el, hogyan indulsz a Thaidanok ellen, milyen gépeket vagy éppen milyen formációkat használsz a vadászgépeiden. Ez lehet gyémánt, fall, vagy éppen delta formáció is. Mindegyik formációnak meg van a maga haszna, de vigyázni kell vele, mert egyes hajók ellen rossz formáció esetében igen csak megszívhatjuk.A hajók különböző osztályokba sorolhatóak, mint pl. Romboló fregattok vagy corvettek. Különböző tudásuk van ezeknek. Van amelyik képes ionágyú sugarak kilőni, vagy éppen bevonszolni az ellenséges gépet a saját anyahajónkra. Sajnos, a hajógyártás hagy némi kivetni maga után, hiszen korlátozva vagyunk e téren. Hiába a sok nyersanyag, a játék megszabja azt, hogy miből, mit, mennyit gyárthatunk.

 

Végszó

Mint tudjuk, tökéletes játék nem létezik. De talán nálam az első játék amely megközelítette ezt a színtet. És az utódokra sem lehet panasz ( Cataclysm, Homeworld 2) hiszen még ezt is felűlmúlja.

Igazán bátran ajánlom mindenkinek, akik szeretik a stratégiai játékokat. Sőt még a kezdőknek is, a pofonegyszerű irányíthatóság miatt. 

Végezetűl a kedvenc fan videóm a játékról, amely magába foglalja mind a 3 epizódot.

 [youtube zs24KphOFg0]